Egyszerűsített módszer a drogokkal való visszaélés kezelése utáni rutinszerű eredményesség-utánkövetésre

VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÁS

Jelenleg két alapvető akadálya van annak, hogy rutinszerűen gyűjthessünk be adatokat a kezelésen részt vett drogfogyasztóktól a gondoskodás minőségének ellenőrzése, a páciensek elégedettségének fokozása és a kezelésre fordítható források elosztása érdekében: 1. kapcsolat-felvételi probléma a kliensekkel, miután elhagyták a kezelést; 2. az értékelhető és megbízható, kezelés utáni adatok megszerzéséhez rendelkezésre álló, korlátozott költségkeret. Ez a tanulmány precíz eljárásmódokat vizsgál egy 18 kérdéses, telefonos felmérést alkalmazó, gazdaságos munkaerő-kihasználtságon alapuló rutinszerű eredményesség-utánkövetési rendszer (Routine Outcome Monitoring – ROM) számára. Ahogy a Narconon Oklahoma viselkedésen és társadalmi szokásokon alapuló, bentlakásos drogrehabilitációs programjában bevezetésre került, a rendszer pszichometriai szempontból megfelelőnek bizonyult az adatgyűjtésre, miközben orvosilag is hasznos információkkal szolgál.

Az értekezés elemezte a Narconon Oklahoma („Narconon”) által kifejlesztett és bevezetett eljárásmódot, hogy figyelemmel kísérje a rehabilitációs programot elvégzett drog- és alkoholfogyasztóknál elért hosszú távú eredményeket. Ez a tanulmány leírja a Narconon programban használt 18 kérdéses, telefonos felmérést alkalmazó, gazdaságos munkaerő-kihasználáson alapuló rutinszerű eredményesség-utánkövetési rendszer (Routine Outcome Monitoring – ROM) precíz eljárásmódjait, valamint az utókövetés által feltárt eredményeket.

A rutinszerű eredményesség-utánkövetés céljai egyértelműek: biztosítani a megismételhető kezelés hatékonyságát, konzisztenciáját és költséghatékonyságát; fejleszteni a kezelés általános minőségét; és biztosítani az egészségügyi szolgáltatók részére a fenntartóik felé történő elszámoltathatóságot azzal, hogy figyelemmel kísérik az elért eredményeiket, és fenntartják a kezelés minőségét.

Az az egyik legmeggyőzőbb mód annak demonstrálására, hogy a viselkedésegészségi programok eredményesek-e a való életben, ha a teljes programot elvégzett résztvevők sorsát minimális felügyelet mellett módszeresen nyomon követjük a családjuk körében, a munkahelyükön és a közösségükben. Annak ellenére, hogy a kifejezett cél az eltávozás után is elemezhető adatok gyűjtése, a legtöbb eredményességi-utánkövetési erőfeszítés még fejlesztési stádiumban van. Az adatok begyűjtését a következő tényezők korlátozzák: 1. annak nehézségei, hogy a program végeztével a létesítményt elhagyó résztvevők életét nyomon kövessék; 2. a szolgáltató személyzetet terhelni az utólagos adatbegyűjtéssel, miközben a fő funkciójuk a kémiai szerektől való függőség kezelése; és 3. személyes interjúk és más időigényes, költséges, illetve a személyzet további képzését igénylő eljárások használata, amelyek a bonyolultságuk miatt az adatok pontatlanságához, sőt akár elvesztéséhez vezethetnek.

A Narconon kifejlesztett egy hatékonnyá tett, telefonon végezhető, rutinszerű eredményesség-utánkövetési eljárást, amely a folyamatosan szolgáltató létesítmény működésébe illeszkedik. Egy rövid eredményességi kérdőívet használ, amely elég egyszerű ahhoz, hogy beilleszthető legyen a munkatársak mindennapjaiba, akár kisebb létesítmények esetében is, és rendelkezik azzal az előnnyel, hogy olyan személyek is végre tudják hajtani, akik nem rendelkeznek a kutatási eljárásokkal kapcsolatos képzéssel. Az eljárásmód lehetővé teszi, hogy gyors visszajelzést kapjunk a programról, és így megtaláljuk és folytassuk a munkát azokkal a kliensekkel, akik nehézségekbe ütköztek a program befejezése után, ugyanakkor lehetővé teszi olyan adatok begyűjtését, amelyek alapján elemezni lehet a rehabilitációs program általános hatékonyságát is, és ezzel lehetőséget nyújt a program vezetőinek a kiigazítások elvégzésére, amelyekre szükség lehet a program hatékonyságának növeléséhez.

Jelen tanulmány célja annak kiértékelése, hogy a kezelést követő rutinszerű eredményesség-utánkövetési rendszer (ROM) mérési vagy fejlesztési eszközként használva a drogrehabilitációs szolgáltatások esetében mennyire pontosan tükrözi a valóságot. Ennek megvalósulása érdekében a hasznosítható utánkövetési adatok megszerzésére a Narconon International és a Psychometric Technologies Incorporated kifejlesztett egy tudományosan megalapozott módszert, és ezt be is vezették a Narcononban már korábban is működő beiratkozási, esetmenedzsment- és klienskövető rendszerekhez igazítva. Eredetileg egy tízkérdéses kérdőívet dolgoztak ki, ám ezt az utánkövetésen és az esetmenedzsmentben dolgozók javaslatai alapján kibővítették. A kérdőív végleges formájában a következőket tartalmazza: hat kérdés az elmúlt 30 nap során történt drog- és alkoholfogyasztásról – önkéntes adatszolgáltatás alapján; két kérdés a program elvégzése utáni általános drogfogyasztásról; öt kérdés a mindennapi élet minőségéről az elmúlt 30 nap során; és számos további kérdés, amely segít felbecsülni, hogy mennyire sikeres a személynek a közösségbe való visszailleszkedése.

Ennek az eszköznek, valamint a ROM módszertanának fejlesztésére és elemzésére ez a projekt azon egyének részvételére korlátozódott, akik elvégezték a teljes Narconon programot („végzősök”-ként utalunk rájuk). A Narconon munkatársai összeállítottak egy listát azokról a személyekről, akik a 2004 és 2007 közötti időszakban végezték el a programot.

A ROM felmérését az utánkövetési specialisták végezték el telefonon. Kezdetben a végzősök telefonos felmérése mellett a végzősök közeli hozzátartozóit is felmérték, hogy megállapítsák a végzős adatainak valóságtartalmát. Miután kiderült, hogy a végzősöktől és a közeli rokonaiktól kapott adatok között magas a statisztikai egyezés, azoknak a végzősöknek az esetében, akikkel háromszori próbálkozásra sem sikerült közvetlenül felvenni a kapcsolatot, a rokonokhoz fordultak a kérdőívvel. A begyűjtött adatokat a szövetségi és helyi adatvédelmi törvényeknek megfelelően anonimmé tették, majd elemzésre továbbították a Psychometric Technologies Incorporatedhez.

A közösségbe visszatért 419 személy közül 323-tól sikerült adatokat begyűjteni; így 22,9%-nyi adat nem érkezett be. Az első mintavételnél nem volt megfelelő az utánkövetési arány. A területen működő más kutatók sikeres akcióinak megvizsgálása után¹ az alábbi fejlesztéseket vezették be: 1. A munkatársakat kiképezték egy egyszerű beiratkozási nyomtatvány használatára, hogy több telefonszámot és e-mail címet, valamint több másodlagos telefonszámot és elérhetőségi címet is beszerezzenek a résztvevőktől; 2. Elbocsátáskor minden kapcsolatfelvételi adatot leellenőriztek, illetve aktualizáltak; és 3. Bevezettek egy írott ellenőrzőlistát, hogy összhangba hozzák az utánkövetési eljárás minden egyes lépését. E fejlesztések eredményeképpen a kezelés utáni kapcsolatfelvételi arány folyamatosan javult, és meghaladta a 80%-ot.

A végzősöktől és rokonaiktól (kiegészítő források) begyűjtött adatok statisztikai elemzésre kerültek, és nagyfokú egyezést mutattak. Ebből lett meghatározva a ROM önkéntes adatszolgáltatásának érvényessége. Az összes beérkező adatból 72,1% a végzősök önkéntes adatszolgáltatásából eredt.

Az adatok elemzéséből megállapították az ismételt drogproblémák előfordulási arányát a Narconon program végzőseinél. Az alábbi eredmények a felmérési interjút megelőző 30 nap során történt drogfogyasztás adatait mutatják, a végzősök (vagy rokonaik) elmondásának megfelelően.